Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örökké bennünk

2012.05.07

Sötét volt már. Este. A kislány aludt, de közben motyogott. Rémálmok gyötörték, sírt és egyszer csak felriadt. Az anyukája nyitott be a szobába:

-          Ann, jól vagy kicsim?- Ann odafutott anyjához és szorosan átölelte.

-          Megint az az álom? – kérdezte. Ann lassan bólintott. Nemrég halt meg az apukája egy autó balesetben és azóta rémálmok gyötrik. Azt mondja szellemeket lát, de anyja próbálja neki elmagyarázni, szellemek nem léteznek. De Ann nem nyugszik. Azt mondja látta apja szellemét, amint hozzá igyekszik. Fél tőle, de meg akarja érinteni. Amint karnyújtásnyira vannak egymástól, a szellem eltűnik.

 

Reggel Ann az asztalnál ül. Ma nincs suli, szombat van. Eszi a müzliét, miközben anyja leül mellé.

-          Ann! Szeretnék veled egy kicsit beszélni. – a kislány abbahagyja az evést és fürkészően néz anyjára. – Túl sokszor mondtad, hogy láttad apát… - itt egy kicsit elcsuklott a hangja – de nem hiszem, hogy tényleg ő volt. Ki kéne verned a fejedből, hogy szellemeket láttál. Szellemek nem léteznek! Értsd meg!

-          De igen is láttam apát! És szellemek vannak! A saját szememmel láttam őket!

-          Ann! Fejezd be! Szellemek nincsenek! – Ann olyan sebesen állt fel, hogy még a székét is felborította. Berohant a szobájába, az asztalról lekapta azt a fényképet, amin az apukájával van és levetette magát az ágyra. Kitört belőle a zokogás. Nézte a fotót és sírt és csak sírt. Nem bírta abbahagyni.

-          Akkor is téged láttalak! Nem csak képzelődtem! Nem vagyok dilis!

-          Tudom kicsim! – Ann majdnem eldobta a képet ijedtében. Beszél! Az apja beszél a képről!

-          Te… Ap-a! Beszélő kép! Talán mégis dilis vagyok!

-          Nyugodj meg Ann! Hiszen már máskor is láttál.

-          De akkor nem beszéltél! – Az apja szomorúan mosolygott.

-          Mer csak most tudtam összegyűjteni ennyi erőt, hogy tudjak beszélni ebben a világban.

-          Anyához miért nem mész? – Sóhajtott egyet a képen lévő férfi.

-          Próbáltam, de kizárt az elméjéből, próbál elfelejteni. – Ann megértette, hogy apukája azért jött vissza, hogy megmondja nekik, jól van, és most már túlléphetnek, elfelejthetik, persze a szívük mélyén mindig ott lesz. De anyukája próbálja elfelejteni és ez a próbálkozás megakadályozza, hogy lássa férjét, vagy egyáltalán hogy a férfi a közelébe menjen.

-          Szeretlek apa! – Mondta hirtelen Ann.

-          Én is! És most már megnyugodhatsz, tudom, hogy hiányozni fogok, te is nekem, de én örökké benned leszek! – Ann újra sírva fakadt. Letette a képet, ami immár az eredeti sima fotó volt. Felállt és letörölte a könnyeit. Ki ment a szobájából és anyukájához sietett.

-          Anya! Most én szeretnék veled beszélni!

-          Mondjad!

-          Ne próbáld elfelejteni aput! Ő mindig benned lesz és ha nagyon akarod, álmodban beszélhetsz is vele!

-          Ann…

-          Kérlek! – Nyomott egy puszit az arcára és kiment. Lekuporodott az ajtó elé és várt. Kb öt perc múlva egy meglepett kiáltást hallott. Halványan elmosolyodott és tudta, anyjának sikerült nem erőltetnie. Aztán fülelt.

-          Ge – george!? Te m-meg mi….

-          Szia Vicky! Látom Ann-nak sikerült rávennie, hogy ne erőltesd magad.

-          De hát hogyan? És Ann?! Tehát…?

-          Igazat mondott. – Aztán már nem figyelt a beszélgetésre. Tudta, ugyan azt mondja el, mint neki. Visszament a szobájába, leült az asztalához, mosolygott, de közben folytak a könnyei. Keveredtek az öröm és a szomorúság könnyei.

Egy kis idő múlva anyukája lépett be a szobába. Leült az ágyra és átölelte lányát. Halkan a fülébe súgta:

-          Sajnálom! Sajnálom, hogy nem hittem neked!

-          Nem baj! Csak máskor lécci higgy nekem!

-          Rendben… Apa elment.

-          De itt van bennünk!

-          Igen! Mióta van nekem ilyen bölcs kislányom? – nevetett.

-          Születésemtől kezdve! – Szorosan átölelték egymást és nevettek, sírtak, de ezek már az öröm könnyei voltak. Elvesztették egy családtagjukat, de benn, a szívükben még ott él. És örökké ott is fog.

 

Na milyen?

 

 

 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 37287
Hónap: 1693
Nap: 52